A göcseji dombok között egy völgyben, Nagykanizsától északnyugatra fekszik a magyar olajipar első jelentős települése, Bázakerettye.

E néven csak 1937 óta ismerjük, mindaddig Báza és Kerettye külön létezett. A két kis község történetét a 14. századtól kísérhetjük nyomon. Bázát Baza 1352-ben, Kerettyét 1353-ban Kerethye néven említik az okiratok.

A településnevek etimológiája szerint a Baz szó a szerb - horvát területeken gyakori bodza szó megfelelője. Kerettye névtani eredetét a szintén szláv "krete" azaz "vakondok" szóban kereshetjük. A szó végi "krt" a horvátban a kollektivum képző, amelyet a magyar a mássalhangzó-torlódás feloldásával "Kerettye" alakká formál.

A XVI. század közepén 1536-ban kezdeményezték, de csak 1543-ban került sor a zalavári hiteles helyen Hashagh-i Dénes özvegye és fiai: Ferenc, Balázs és Imre beiktatására "indominium porcionom possessionalium totalis castri Kanyafeldhe", valamint Gerettye, Zernthadorian, Marocz, Guthorfelde, Barlahida, Zompach, Warfelde és Baza possessiokbeloi birtokrészekbe a néhai Kerecseny Pál és fia Mihály fassioja alapján zálogjogon. A kányaföldi család férfitagjai a török idők elején hamar elhaltak és utána hosszantartó és gyakran ellenséges hangnemű birtokharcok következtek, de Kerettye és Báza az 1500-as években végig a Kerecseny család birtoka volt.
A török időkből nincs adatunk Báza és Kerettye történéseiről. A Szatmári Béke utáni időszakból ismertek a terület benépesülésének és birtokviszonyainak adatai.

1715-ben Farkas János és Judit, illetve Tóth Mihály és György közötti birtokosztozkodás volt Kerettye praediumban. Az így itt birtokos Farkas Gábortól 1728-ban 15 hold földet és 14,5 kocsi rétet 7 Ft-ért bérelt 3 helybeli lakos.
A faluban 3 kocsinyi rétet , s 3 hold földet zálogba bír borsfai Péntek Miklós. 10 kocsinyi rétet pedig 4 Ft évi bérért bánokszentgyörgyi lakosok bírtak.

Feltételezhetjük azonban, hogy a háborúk múltával is kevesen laktak e falvakban. Ezért a tulajdonosok szorgalmazták a szabad telkeken a megtelepülést. A lakosoknak és az újonnan megszállóknak egyaránt adókedvezményt adtak az árenda tekintetében és az irtások után is egy 1758-as adat szerint.


A kerettyei birtokosok ragaszkodtak birtokaikhoz, ez derül ki a szomszéd falvakat bíró Eszterházi uradalommal 1759-ben Kismartonban, a hercegi központban lefolytatott határvitában.

1770-ben Kerettye possessióban összeirt családok száma 11, 69 magyar lélek lakta, köztük 27 adózó, egyikük csordás volt. Már termeltek egy kevés kukoricát és volt szőlő, "37 kapásnyi". A szemléző jelenti, hogy a falu igen sűrű erdők között fekszik. Most népesült be. Fűzfaültetésre nincs szűkség Tanító nincs és egyházilag Bánokszentgyörgy filiája.1778-ban lakóinak száma 91, ugyanekkor Bázáé 60 volt. Ismerjük a bába nevét: Nagy Dorottya volt. Tanító egyik településen sincs; a bánokszentgyörgyi látja el, aki kézpénzt kap házanként 3 krajcárt, az özvegyektől 1,5 krajcárt. A gyerekek tanításáért bére 15 krajcár, valamint télen 1 kocsi fa. A plébános pénzt kap, házasoktól 12, az özvegyektől 6 krajcárt. Azt is leírja a canonoca visitátiot lefolytató Szily János szombathelyi püspök, hogy harang van, de temető nincs, ezért Bánokszentgyörgyön temetkeznek. A kerettyei birtokos neve: Rákos István nemes.

Az újonnan létrehozott szombathelyi püspökség egyházfője ez évben leírja és javasolja Eszterházy Miklós hercegnek, hogy tekintettel ama, hogy a bánokszentgyörgyi templom filiái messze fekszenek egymástól, így a lelkeket nem lehet eléggé gondozni, azt javasolja, hogy Tolmácsot anyaszentegyházzá kellene alakítani, "és hozzá tartozna Szaik és Kerettye falvak". A felvetésre a herceg nem adott pozitív választ.

A XIX. század első harmadában Kerettyén a legnagyobb birtokosok Rákos István, Tütösi László és a Döry család voltak. A két falu összlétszáma a 200 fő körül mozgott. Lakói katolikus magyarok voltak.1828-ban Kerettyén 22 adózó, 10 zsellér és 1 házatlan zsellér élt. Volt 69 kapásnyi szőlő is.
Kerettye földhasználati adataiból az tűnik ki, hogy a más településeken is megfigyelhető szabály érvényesül:
a használt föld túlnyomó része szántó volt. A két háború közötti időben a földbirtokok aránya csak kis mértékben módosult. A birtokszerkezet egyértelműen elárulja a falu nyomorának okát: az amúgy sem kiváló földekből csaknem 57% egyetlen birtokos tulajdonában van, míg 120 birtokos mindössze 180 holdon tengődött, s ez a helyzet a harmincas évek közepére csak rosszabbodott.

A tulajdonosok tekintetében: 1897-ben az országos gazdacímtár szerint Kerettyén a legnagyobb gazdálkodó Krausz Antal haszonbérlő volt, aki a tulajdonos gr. Hugonnay Béla birtokát műveltette. Ez állt: 277 kh szántó, 51 kh rét, 196 kh legelő és 188 kh erdő összesen 712 kh nagyságú volt. Ugyanakkor a két községben 12 cseléd volt föld nélkül.1935-ben Kerettye földbirtokosa Rubido - Zichy Iván, nágocsi birtokos volt. Összes földterülete 358 kh volt, ebből szánttó 244 kh, kert 3 kh, rét 37 kh, szőlő 2 kh, legelő 43 kh, erdő 22 kh. A földbirtok tiszta jövedelme: 1630 aranykorona.
Rubido - Zichynek összesen egyébként 4968 kh területe volt tulajdonában.

A lakosság 80%-a, a keresők 70%-a őstermelő volt, de a föld minősége, a birtokszerkezet miatt a lakosság többségének helyzete reménytelen volt.
Ám ekkor, ebben a kilátással nem bíró helyzetben, mint valami csoda, a két kisközséget a föld mélye felemelte: megtalálták a közelben az ország első jelentős kőolajmezőjét. A szegénység, a kiszolgáltatottság és nyomor falvai híresek és viszonylag jó módúak lettek. Soha nem látott gépek és berendezések érkeztek, hihetetlen mennyiségű tőke, fantasztikusan drága autók. Ide jönnek a mérnökök, akadémikusok, sőt maga Horthy Miklós, a Kormányzó is. A sehol sem jegyzett falvak egyszeriben amerikanizálódtak, nemcsak maguk emelkedtek, hanem a környéket is magukkal ragadták. A tegnap még kiszolgáltatott sommás munkát kap és szakmunkás lesz, a penészes nyomorult kis házakból összkomfortos gátas, vizes, villannyal ellátott lakásokba költözhetett.

Történt ugyanis, hogy a környéken kőolajat kerestek - és találtak. Pedig nem indult minden ilyent jól: a magyar kincstárral szerződött Angol - Perzsa Olajtársaság magyar kutatóvállalata itt is kutatott, és 1923-ban végeztek itt egy 1723 méteres próbafúrást.
Ez azonban eredménytelen lett a másik két hazai kutatófúráshoz hasonlóan, ezért a Magyar Olajszindikátus 1925-ben visszaadta a koncesszióját. Ezt a fúrási műveletet Budafapusztán, a később aktivizált területtől alig ezer méterre végezték az ütvefúrással dolgozó kutatók. Eredményeik azonban nem vesztek el. A magyar kincstárral 1933-ban szerződött másik nemzetkőzi cég, az EUROGASCO azokat gondosan tanulmányozva és kiegészítve egy igen alapos geológiai és geofizikai vizsgálattal és elemzéssel, újabb kutatófúrásokra szánta el magát.
A Budafa-1 jelű fúrás helyét a legendás mérnök - geológus Papp Simon tűzte ki.
Ő szerezte ehhez és a következő fúráshoz szükséges mintegy 50 ezer dollárt. A munka 1936. július 13-tól 1937. február 9-ig tartott.

Ez a nap a magyar szénhidrogénipar születésnapja. 1764 méteren voltak eredményesek. Megtalálták azt a réteget, amelyben kis mennyiségű olaj és hetente 5 ezer m3 jó minőségű metán volt . Ezzel megszületett a magyar földgázbányászat. Az itt termelt gáz már energiával látta el a második kutatófúrás berendezéseit. Ezt 1937 április 14 és november 28. között mélyítették le. November 21-én Papp Simon naplójában ez olvasható: "Ma kezdett termelni a budafai 2-es fúrás 1204-1208 és 1169-1178 m mélységből 10mm-es fúvókán napi 64-65 m3 benzines olajat és 10.300 m3 gázt".

A nagy mennyiségű olajat el kellett szállítani. Még azon a héten elindult az ideiglenes csővezeték építése a legközelebbi vasútállomáshoz és 1937. december 16-án elindult az első magyar olajvonat Ortaházáról.
A sikerek alapján 1938 nyarán létrehozott MAORT intenzív kutatást és feltárást végzett a területen. 1938 júliusáig még 3 kutat mélyítettek. Mindhárom sikeres volt, így lehatárolták a budafapusztai mezőt!
A mező elnevezése egyébként ma is változó. Mivel a terület Lispéhez van közel, azt gyakran lispei mezőnek is nevezik.

 telepek nagy része a két település közt alakult ki. Egyébként éppen a mélyfúrások megkezdése idején egyesítették Kerettyét Bázával, s lett a falu neve Bázakerettye (a 104,386 1936 B.M. rendelete értelmében) Itt épültek lakások is. Már 1938-ban elkészült az első 7 tisztviselő ház, a háború kitöréséig pedig valóságos lakótelep lett itt, valamint egy munkásszálló, étterem. Az összkomfortos, göcseji stílusú házak ma is állnak.
Az olajipar jentős létszámú munkaerőt igényelt. A nehéz fizikai munkát jól megfizették: Amikor a legjobb napszámos bére alig egy pengő volt, a MAORT segédmunkása 60 fillér, a szakmunkás 80 fillért, a fúrómester pedig 2 pengőt keresett óránként. Ezért viszont kifogástalan munkát és pontosságot követeltek. Csak egyszer lehetett késni és a munkavezető máris közölte, nagyon udvariasan: "Úgy gondolom, holnap már nem kell bejönnie..." S bár utak rosszak voltak és nem létezett tömegközlekedés, a nyomorba senki sem akart visszasüllyedni. Ezzel volt magyaráztató a MAORT - dolgozók hihetetlen magas munkanormája.

A háború alatt az üzemet hadiüzemmé nyilvánították, dolgozóit nem vitték a frontra. Két évvel a magyarországi törvények előtt biztosítatták, USA minta alapján a 8 órás munkaidőt, és a fizetett szabadságot.



1944-ben létrehozták a MAORT nyugdíjbiztosítót. A második világháború alatt az üzemet kincstári felügyelet alá helyezték. Ekkor is volt fejlődés, a művelés kiterjesztése és a gázvisszanyomásos technológia kialakítása.
A települést több légitámadás érte, de nagyobb károk nem érték.
A német hadsereg kitelepítő parancsa okozott kárt, de a felszabadulás után minden magyarországi nagyvállalatnál előbb sikerült a termelés rehabilitációja.

Mint ismert az akkor már csökkenő teljesítményű mező szakszerű letermelését szorgalmazta a Papp Simon vezette stáb, a gáz rétegnyomást fenntartó képessége érdekében kímélni akarta, emiatt a háború alatt folytatott rablógazdálkodás helyett a kíméletes módszerek visszaállítására törekedett. Emiatt, és a mező természetes kimerülése miatt csökkent a termelés mennyisége. Hamarosan ez lett az egyik oka a cég államosításának és vezetői ellen indított pernek.

Az államosítás után tárták fel a Kiscsehi határában illetve a Borsfa felé eső mezőt.
Az alsó pannon rétegekben 900-1500 méter között tíz termelőszinten száznál is több lencsében rejtőzködik a szénhidrogén. Ugyanakkor sűrítették a kutakat. Ennek következtében az ötvenes években ideiglenesen újra nőtt a termelés. Napjainkig mintegy 5,8 millió tonna kőolajat és közel 4 milliárd m3 földgázt termeltek ki Bázakerettye környékéről.

A mélyebb kutatófúrások találtak jó minőségű széndioxidot is, ez a későbbi másod-, illetve harmadlagos művelések segédgáza lett. A bázakerettyei terepen a 60 év alatt összesen 517 fúrólyukat mélyítettek, 349 állt termelésbe. - 1986-ban ebből még 273 kút üzemelt, szénhidrogént termelt 134, 95 kutat használtak besajtolásra, 3 CO2-t termelt, 41 pedig figyelőkútként szolgált.

Az üzemi élet feltételei már az alakuláskor megvoltak, de igazán csak az ötvenes években fejlődtek ki teljességükben a termelést kiszolgáló egységek (műhelyek, garázsok, anyagraktárak, a víz és áramszolgáltató rendszer) az utak az irodák, valamint a munkások ellátását biztosító létesítmények (munkásszállás, lakóházak, kultúrház), az étkezde és a pékség.

A megtermelt olajat az ortaházi vasúti szállítás nem sokáig bírta. 1938-ban Újudvarra, majd rövidesen a Balaton déli partja mentén Budapestre, a csepeli finomítóba jut a zalai olaj. Papp Simon megoldotta ezen a vezetéken a földgáz és az olaj felváltva történő továbbítását is. A földgáz jelentős része a levegőbe jutott, de egyre több falusi házat látnak el gázzal, sok helyen a villany bevezetéséig (1960-as évek) még azzal is világítottak. Az olaj révén Bázakerettye nem csak szénhidrogént adott az országnak. Nagy jelentősége volt Zala megye felvirágoztatásában, a szakembergárda kinevelése révén az ország műszaki kultúrájának modernizálásában.
A környék számára stabil munkahelyet biztosított. Fénykorában itt közel 1700 ember dolgozott. A bázakerettyei iskola a MAORT, majd az utódüzem támogatását élvezve a környék legjobb alapfokú intézménye lett. A településen sokáig kiváló szakmunkás képzés és utóképzés is folyt.

A kőolaj-kitermelés nem tart örökké. Minden erőfeszítés ellenére a 60 éves mező mára csak árnyéka a fénykor dicsőségének. A jelenlegi termelés nagyon kicsi. A MAORT után a KFV üzemeltette az olajiparral kapcsolatos intézményeket. A rendszerváltás után a Mol Rt. Tulajdonába került a bázakerettyei telephely. 1996 táján feldarabolták az üzemet több apró kis cégre. Az üzemekben ma már csak kb. 100 fő dolgozik a termelésben és a kiszolgáló feladatkörökben.